14. Fejezet
Sziasztok! :)Ne haragudjatok az újabb késésért, ezerrel kell tepernem a felvételire, nem igen jut időm az írásra, de azért nagyon igyekszem. Köszönöm szépen a 3 feliratkozót és a több, mint 2000 megtekintést, nagyon jól esik, hogy díjazzátok a munkámat! :) Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket és izgatottan várjátok majd a folytatást! ^^ Jó olvasást! ;)
Madárcsicsergés ébreszt. Imádok erre a hangra ébredni.
A szemem azonnal nem nyitom ki, inkább a hang irányába fordulok, ám ekkor nekiütközök valaminek, s egy rekedt hangot hallok. Morcosan nyitom résnyire a szemem, hogy megnézzem ki szólt hozzám.
- Le ne ess nekem – mosolyodik el a göndör hajú Harry.
Szavai kicsit furcsának tűnnek, így hunyorítva körülnézek. A nappaliban vagyok, az egyik kanapén, a fejem alatt a párnák a szobámból, rajtam egy sötétkék pléd. Előttem Harry guggol, mögötte a kávézóasztalon két bögre, amiben gőzölög valami.
Mikor újra Harry-re nézek már emlékszem mindenre. Tegnap este, m8után lecseréltük a ruháinkat a pizsamánkra még órákon keresztül punnyadtunk a kanapén és vígjátékokat néztünk.
- Mikor aludtam el tegnap? – nézek a reggeli, zombi arcommal a pizsamás Harry-re.
- Úgy hajnali kettő fele.
Fáradtan pislogok néhányat, aztán fáradtan visszadőlök a párnámra.
- Hány óra van? – dünnyögöm.
- Fél tíz lesz.
- És miért aludtam a kanapén?
Harry vigyorogva megrázza a fejét.
- Tisztára olyan vagy, mint Louis, mikor másnapos. Tegnap este itt aludtál el mellettem és amúgy is elég nyugtalanul aludtál, nem akartalak azzal felkelteni, hogy cipelgetlek.
Bólintok, mint, aki mindent ért, pedig a szavaknak csak a fele jut el a tudatomig. Eddig még soha nem voltam másnapos, és igen, tudom, hogy ez ennyi idősen szégyen, de eddig még nem kerültem olyan helyzetbe, hogy úgy éreztem le kell innom magam a sárga földig. Viszont így nekem csak a teljes energiahiány érzése maradt meg.
- Kapok még öt percet? – nézek fél szemmel Harry-re.
- Akár húszat is. – pattan fel a kanapé mellől. Magához veszi a bögrék egyikét, belekortyol, aztán megint rám néz. – Sőt, addig alhatsz, ameddig akarsz, úgysem leszek itthon, Louis meg Liam fog vigyázni rád.
- Jé, Liam-et is látni erre? – fordulok az oldalamra, a kezemet a párnám alá húzom.
- Néha-néha. – csóválja a fejét Harry.
Egy húzásra lehajtja a bögre tartalmát, aztán átlépked a konyhába. Halk csörömpölés hallatszik, aztán Harry vissza is jön.
- Hová kell menned? – fordulok utána, mikor a fürdő felé veszi az irányt. Az ajtóból látom, ahogy a mosott ruhák közt matat, aztán kezében egy egyszerű fekete pólóval és farmerrel visszajön.
- Megbeszélés. – sóhajt. – Most először dönthetek apámmal közösen a vadászok ügyeiről.
Nagyot nyelek, ahogy meghallom a vadász szót.
- Ugye nem… Zayn-ről lesz szó? – tápászkodom fel ülő helyzetbe.
Harry kiolvashatatlan tekintettel néz rám. Nem tudom megmondani, mire gondolhat vagy mi jár a fejében. Hogy képes ilyen szobor arcot vágni?
- Inkább jobb, ha nem mondom meg. – feleli végül, majd a lépcső felé indul. – Felkeltem Louis-t!
- Rendben – motyogom, majd újra visszadőlök a párnáimra.
Ahogy az asztalra nézek, meglátom a nyakláncomat. Hihetetlen, Harry még álmomban sem viszi egy méternél messzebb tőlem...
Zayn-től tényleg ennyire félnem kell? Még most sem hiszem el, hogy képes lenne bántani. Pedig Harry szerint minden gondolkodás nélkül kinyírna, ha módja lenne rá. Olyan hirtelen fordult a kocka, hogy észre sem vettem. Akiről eddig azt hittem barát, az most ellenség, akiről pedig azt hittem az ellenségem, róla kiderült, hogy valójában a barátom.
Harry mindent megtesz, minden követ megmozgat, hogy megvédjen Zayn-től, hogy távol tartson tőle. És mindemellett még arra is van ideje, hogy randizgassunk. Eszméletlen srác, eszméletlen teherrel a nyakában. Miért nehezítem meg a dolgát még én is?
- Komolyan mondom, Louis! Ne szórakozz vele, jó?
- Jól van, jó értettem! Nem megyünk a játékterembe!
Ülő helyzetbe dobtam magam, ahogy meghallottam a srácok hangját és lépteiket a lépcsőn. Harry már felöltözve, Louis viszont egy kinyújtott fehér pólóban, pizsamanadrágban és kócos fejjel lépdel le a lépcsőn. Egymás tökéletes ellentétei.
- Jó reggelt! – mosolyog rám Louis, ahogy meglát.
- Jó reggelt! – mosolygok vissza.
Louis ledobja magát mellém a kanapéra, én pedig teljesen a plédbe burkolom magam, úgy ülök mellé. Harry közben felhúzza a cipőjét.
- Oké, Liam bármelyik percben itt lehet, kaja van a hűtőben, majd estefelé jövök. Ja és Louis –fordul felénk, kezében a kabátja, tenyere már a kilincsen van. – Ne menjetek sehová!
- Igenis anyuci! – vinnyogja el magát Louis. Harry mogorván néz rá, látszik rajta, hogy em igen aludta ki magát. – Jó, jó, értettem. – sóhajt Louis.
Harry kinyitja az ajtót, köszönésként még rám halványan rám mosolyog, aztán az ajtó becsukódik.
- Na, végre! – nyög fel Louis, majd eldől ültében.
A kezébe nyomom az egyik párnámat, amit mosolyogva elfogad, majd a feje alá gyűr. Szemét lehunyja pár perc múlva pedig már hallom is egyenletes szuszogását.
Mint, amikor egy anyuka nézi az alvó kisfiát elmosolyodom, felállok, majd óvatosan Louis-ra igazítom a plédemet.
Átsétálok a konyhába és megnézem milyen kajáról beszélt Harry. A hűtő tele van tömve kajával, de én csak egy almánál döntök. Kést kerítve apró kis gerezdekre vágom és rárakom őket egy tányérra. Kiskoromba anyu mindig így vágta fel nekem az almát. Most is így eszem a legszívesebben. A tányért a kezembe fogva osonok fel az emeletre, nehogy Louis-t felébresszem, bár van egy olyan érzésem, hogy ha bomba robbanna, akkor sem ébredne fel. Kíváncsi vagyok Harry, hogy szedte ki az ágyból…
Az almagerezdet rágcsálva lépek be a szobámba, majd a tányért az éjjeli szekrényre rakva lépek a szekrényhez. Kiválasztom az egyik fehér-kék csíkos, háromnegyedes ujjú pólót és egy hozzá illő, világoskék farmert, amiket perceken belül felrángatok magamra. Egy újabb gerezddel a számban átvonulok a fürdőbe és kifésülöm a hajamat. Rakok bele egy hullámcsatot, hogy ne lógjon a szemembe, de amúgy kiengedve hagyom.
Mikor az utolsó gerezdekkel lesétálok a lépcsőn a fehér zoknimban, valaki kopog az ajtón. Mielőtt Louis felébredne a zajra, az ajtóhoz sietek és kinyitom azt.
- Szia Raven! – integet a mosolygós arcú, mogyoróbarna szemű Liam.
- Szia! – integetek neki vissza.
Félreállok az ajtóból, hogy beengedjem, majd míg ő leveszi a cipőjét, becsukom az ajtót és újabb alma gerezdet veszek a számba.
- Jó étvágyat! – szólal meg Liam.
- Köszi – nyelem le, ami a számban van.
Miután levette a farmerdzsekijét is, beljebb sétálok vele a nappaliba, ahol meglátjuk a durmoló Louis-t. Liam karba tett kézzel sóhajt egyet.
 |
| Liam Payne |
- Fogalmam sincs. – vonom meg a vállamat.
Liam a fejét csóválva elvonul a konyha felé, én pedig lerakom a már üres tányéromat az asztalra. Liam egy kis pálinkás pohárral jön vissza, de abba alkohol helyet, most víz van. Louis-hoz sétál és minden teketóriázás nélkül az arcára önti a vizet.
- A francba is! – ugrik fel Louis. – Melyik barom volt ez?!
Liam elneveti magát és még én is elvigyorodom. Ez nem volt szép...
- Liam, te állat! – rúgja le magáról a plédet Louis. – Teljesen meghülyültél?
- Nyugi már Louis, valahogy fel kellett kelteni! – emeli fel Liam védekezően a kezét, de a vigyorát nem tudja elrejteni.
- Idióta! – vágja hozzá a gombócba gyűrt plédet a pizsamás srác, majd morcosan elvonul a fürdőbe, az ajtót hangosan becsapja maga mögött.
- Most felbosszantottam! – suttogja nekem hátra Liam. Elnevetem magam.
A nap hátra lévő részében nem igen csinálunk egyebet, mint a morcos Louis-t piszkáljuk és filmet nézünk. Úgy öt óra fele, mikor már a negyedik horrorfilmet nézzük, Louis unottan siránkozni kezd.
- Gyerekek, én ezt nem bírom tovább. Klausztrofóbiás leszek!
Elhúzom a számat. Ennyitől? Én ezt négy hónapig kibírtam…
- Menjünk el valahova! Legalább egy kávézóba üljünk be!
- Nem lehet Louis, Harry világosan megmondta, hogy szeretné, ha a házban maradnánk. – mondja Liam, mint egy gyakorlott tanár, aki a problémás diákot csitítgatja.
- Most az az egy utca ide vagy oda, észre sem veszi, hogy elvoltunk! – áll fel Louis. Beáll a TV elé, így Liam és én kénytelenek vagyunk eldőlni a kanapén, hogy lássunk is valamit.
- Louis, nem lehet! – mondja nyomatékosan Liam.
- Ne csináld már! A suliban is ilyen uncsi gyerek voltál? –felesel Louis.
- Louis, tedd le a segged!
- Halálra unom magam tesó!
- Nem érdekel, megígértem Harry-nek, hogy vigyázok Raven-re!
- Én nem ígértem neki semmit… - szólok közbe halkan, mégis mindketten meghallják. Louis szélesen elvigyorodik.
- Ez az! Látod Liam, Raven se akar itt punnyadni!
- De… - próbálkozik Liam.
- Ugyan már Payno csak a kávézóig megyünk! Különben sem értem, minek ekkora őrizet alatt tartani egy ilyen bulis kiscsajt! – vigyorog rám Louis az utolsó szavaknál még kacsint is.
Louis ezzel feloldotta a kijárási tilalmam, ráadásul még Liam-et is elrángatta velünk az úgy egy utcányira lévő kávézóba. Enyhén sötétedő időben sétáltunk el a kis épületig, ittunk meg egy-egy kávét, majd kis beszélgetés után indultunk is vissza. Be kell vallanom elég jól esett ez a kis kiruccanás, én sem igen bírom a bezártságot.
Louis-al viccelődve sétálunk vissza a ház felé, talán még Liam is feloldódott egy kicsit. Már épp bekanyarodunk a házhoz, mikor Louis hirtelen megugrik.
- Mi az Tommo, fázol? – hecceli Liam.
- Nem, csak, mintha… - kezdi Louis furcsa tekintettel. – mintha valami a…
Louis tekintete hirtelen elhomályosodik, majd eldől a fűben. Ijedten kapjuk el őt Liam-el, mielőtt bevágná a fejét.
- Mi a baja? – kérdem ijedten.
Liam rémülten megrázza a fejét. Akárhogy pofozgatjuk őt, Louis nem tér magához, sőt mi több, arca kezd elsápadni.
- Mit csináljunk Liam? – kérdem kétségbeesetten.
- Először is nyugodjunk meg – néz rám Liam. Próbálom tenni, amit mondott, mély levegőket veszek. – Aztán szerintem hívjunk se…
Mielőtt befejezné a mondatát, Liam hirtelen a nyakához kap, aztán ugyanúgy, mint az előbb Louis eldől, teste halkan puffan a fűben.
- Liam!
Leblokkoltam. Még sosem kerültem ilyen helyzetbe, fogalmam sincs, mit kellene csinálnom. Nem tudom, mi baja lett hirtelen a srácoknak, talán tényleg az lesz a legjobb, ha segítséget hívok. Előkapom a mobilom és pánikomban rögtön a legelső számot tárcsázom. A telefon kicsöng, ám mielőtt bárki beleszólhatna, a karomat hátra rántja valami, a mobil pedig kiesik a kezemből. Reflexszerűen sikítok fel, mikor két kar akar felrángatni a földről, de több hangot nem tudok kiadni, mivel valaki egy émelyítő szagú zsebkendőt szorít az arcomra.
